Különböző helyzetekben többször felmerült a téma, mennyi időnk van megtalálni a meteoritokat egy hullás után. Friss hullás esetén igyekszünk a lehető legrövidebb időn belül a helyszínre érkezni, hogy legyen esélyünk megtalálni szabad szemmel az általában fekete külsejű meteoritokat. Mivel ezek a kövek felülről esnek, ezért - ha nem fúrják magukat a talajba - mindennek a tetején helyezkednek el... egy darabig. A kérdés, mennyi ez az idő? Hetek? Hónapok? vagy akár évek?
Rengeteg tanulmány elérhető az interneten - teljesen ingyenesen - a meteoritikát érintő legkülönbözőbb témákról. De a fent leírt kérdésre hiába kerestem tudományos választ, nem találtam ilyen jellegű megfigyelést. Pedig mi sem egyszerűbb ennél. Technikailag a kísérlet kivitelezése roppant egyszerű, viszont a válasz nagyon időigényes. Fogjunk egy nagyobb - kb. öklömnyi - követ és helyezzük el a megfigyelni kívánt területen. Készítsünk fotókat az elhelyezésről, hogy később könnyebben rátaláljunk az addigra esetleg benőtt kőre. Keressük fel időnként a helyszínt, próbáljuk 'megtalálni' a követ és figyeljük a környezetének változását. Próbáljunk a lehető legkülönfélébb területeket tesztelni. Ki mit tippel? Mennyi időnk van egy lumbhullató erdőben? Több, kevesebb vagy ugyanannyi egy tűlevelűben? Mi a helyzet ha a meteoritok sziklás, cserjés netán városi környezetbe hullanak? Felkapja-e a képzeletbeli meteoritunkat egy fűnyíró? Bemossa-e az eső a homokba, sárba? Felszedik-e az emberek a környezetébe egyáltalán nem illeszkedő követ? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.
Az első 'meteoritokat' 2017 őszén helyeztem le egy lombhullató erdőben, egy hegy északi oldalán. Ezeket újabbak követték 2018 tavaszán, cserjés, tűlevelű, sziklás és városi környezetben. Tettem köveket sűrűn járt turista útvonalra (OKT), melyek láthatóan kilógnak a környezetből (obszidián), mert kíváncsi voltam, hogy az emberek észreveszik, elviszik-e onnan. Városi környezetben jól látható, világos színű köveket alkalmaztam ugyanezért. Nézzük sorban a tapasztalatokat...
 |
| Az első kő, avarra helyezve fél évvel az elhelyezés után |
 |
| ...és két évvel később |
 |
| két éves aprózódott avar fedi a követ |
1. 2017 november, lombhullató erdő, hegy északi oldala, elhelyezés az őszi lombhullás után az avar tetején. 2018 április közepén az aljnövényzet megindulása előtt kerestem fel újra. Szinte semmi változás nem történt ! A kövön 1 db. kis levélke csücsült, amúgy szabadon állt. 1 hónappal később májusban már ugyanitt szinte térdig ért az aljnövényzet a keresés lehetetlen. 2019 tavaszra a követ már nem lehetett látni, az előző évben ráhullott avar teljesen eltakarta és rálapult. 2020 októberében a követ még megtaláltam a korábbi fotók alapján, de felülről természetesen láthatatlan volt. Nem csupán a korábban ráhullott avar takarta, de már volt rajta egy vékony 'humusz' réteg a korábbi év felaprózódott törmelékéből.
 |
| A májusi aljnövényzet lehetetlenné teszi a keresést |
2. 2018 április, lombhullató erdő, meredekebb részen mint az előző helszín, köves talaj, ritkásabb aljnövényzet. Ezt a követ ősszel már nem találtam meg ! Még fotók alapján sem, mert ez alatt az idő alatt rádőlt egy fa a helyszínre !
3. 2018 április, tűlevelű erdő, hegy nyugati oldalán, vastag ( kb. 10 cm) tűlevél takarón elhelyezve. Ősszel és következő év tavasszal még meg volt, hosszas keresés után. Már 1 év elég volt ahhoz, hogy nemcsak belepje a fenyőtű és toboz, de odébb is csússzon(?) egy kicsit. 2020 őszén már hiába kerestem...
 |
| Kép közepén lent (fehér) a 'meteorit' sekély tűleveles környezetben |
 |
| ...két évvel később már vastagon fedi a tűlevél takaró |
4. 2018 április, tűlevelű erdő, hegy nyugati oldala, vékony tűlevél takaró (foltokban), inkább kavicsos, csupasz talaj. 2019 őszéig sikerült megtalálni ezt a darabot, szinte változatlan körülmények között. 2020-ban azonban olyan vastag tűlevél szőnyeg alakult ki az addig csupasz területen, hogy már nem talátam meg.
 |
| 2018, sziklára helyezve |
 |
| 2020 |
 |
| közelről látható ahogy lassan belepi a moha |
5. 2018 április, lombhullató erdő, hegy nyugati oldala, csupasz sziklára helyezve. Ezt egészen az utolsó keresésig 2020 októberéig megtaláltam. Az évek alatt szép lassan 'beleolvadt' a környezetébe. A közte és a szikla közötti rést kitöltötte a felgyűlt talaj. A követ lassan belepte a moha.
6. 2018 április, cserjés bozótos. Az itt lerakott köveket, nemcsak hogy nem találtam meg újra, de az aljnövényzet kihajtása után megközelíteni sem tudtam a helyszínt az ember magas gazban. Ennek ellenére megpróbáltam tél végén a lapult gazban, de az több mint 10 cm vastag puha szőnyeggel rejtette el az alatta megbújó dolgokat.
 |
| a városi 'meteorit' jól elüt a környezetétől (fehér, kép jobb széle) |
 |
| fűnyírás a 'meteorit' felett |
 |
| két évvel a lehelyezés után |
7. 2018 április, városi park, folyamatosan pár centisre nyírt fűvel. A követ utoljára 2020 februárban találtam meg. Addigra számtalanszor elment felette a fűnyíró, a helyzete nem változott. A föld és a kő közötti rést kitöltötte a talaj, a követ lassan belepte valamilyen zöld... moha? Világos színével kitűnt az egyébként köveket - pláne ekkorákat - nem tartalmazó környezetből, mégsem kapta fel, sem ember, sem kutya...sem fűnyíró. A legérdekesebb megfigyelés mégis ennek volt köszönhető. A kisebb lények ugyanis felfigyeltek a dologra. A madarak előszerettel nézegették körbe a követ, gondolom az alatta kialakult búvóhely vonzhatta a kis rovarokat, az egyébként búvóhely mentes 'zöld sivatagban'.
8. 2021 március eleje, OKT útvonal, pihenő pont közelében, obszidián. Három hónappal később ugyanott volt.
Kíváncsi voltam még arra is, hogy az eső bemossa-e a homokba a meteoritot. Ezért megtölöttem egy vödröt homokkal és elhelyeztem a felszínén egy öklömnyi követ. Az esőt a zuhany szolgáltatta. Először csak 'csepergett' ez természetesen semmi változást nem okozott. Azután azonban elkezdett ömleni az 'eső'. Továbbra sem történt semmi ! Ráhordott egy kis homokot a kő szélére és összetömörödött a homoktalaj az esőtől, ezáltal még inkább ellentartva a ránehezedő súlynak.
A tapasztalat tehát az, hogy hullás után a legkereshetetlenebb területek a cserjés-bozótos részek, kissé jobb ha a meteoritunk lombhullató erdőbe és még jobb ha tűlevelűbe hullik. Ezeken a helyeken van esély még megtalálni a tavaszi aljnövényzet növekedés előtt illetve a tűlevelű esetében még kb. 1 évig. A hegyek északi oldalán már akár egyetlen lombhullás eltakarhatja szemünk elől a köveket. A legjobb ha sziklás környezetben keresünk, itt akár több év után is látható még valami egy öklömnyi kőből. Ugyanez igaz a turista utakra és azok szélére, legyen akár szó homokos talajról. A városi 'sivatagban' is van kb. 2 évünk, hogy ráleljünk a lehullott darabokra.
Felhívnám a tanárok figyelmét arra, hogy ez a kis kísérlet remek - és egyben ingyenes - módja lehet a diákok játékos bevonásának a meteoritika tudományába. Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg különböző helyszín lehetséges, amik különféle kihívások elé állítják képzeletbeli meteoritjainkat.
