Hat év telt el azóta és még nem jelentek meg számadatok erről a hullásról pedig az utóbbi évek egyik legnagyobb jelensége volt. Érdeklődésemre válaszul megtudtam, hogy anno történtek számítások (Csizmadia Szilárd, Vizi Pál Gábor) sőt voltak is kint a feltételezett szórásmezőn keresni, eredménytelenül. Sajnos az már a közelítő számítások alapján látható, hogy szinte a teljes anyagmennyiség elpusztult odafent, de pontosan mit is mutatnak ezek a számok? Lássuk...
Köszönöm Vizi Pál Gábornak az adonyi fotó pontos koordinátáit és az eredeti kép elérhetőségét, amit én hiába kerestem a neten. A fantasztikus fotó szerencsés birtokosa Rosenberg Róbert, ezúton is gratulálok a sikeres fogáshoz és köszönöm a közléshez adott engedélyt.
A meteor nyomvonalát szlovák (AGO Modra Observatory, Arboretum T. Mlyňany) és a magyar videometoros hálózat is rögzítette. A HU-VCSE01, HU-LUD3 és HU-BEC kamerák fogták meg a meteort. Köszönjük a kamerák üzemeltetőinek folyamatos munkáját, mellyel lehetővé teszik ezeket a megfigyeléseket. A kamerák fenntartói: Bánfalvi Péter, Berkó Ernő, Perkó Zsolt
Érdekes és elgondolkodtató, hogy a videometeoros kamerák miért csak a nyomvonal első felét rögzítették. Nagy szerencse, hogy sok irányból készült felvétel, köztük nagy felbontású fotografikus is, így a számított nyomvonal is kisebb hibával terhelt. A pontatlanabb észlelések kizárásával és a fotóról származtatható értékek illesztésével kapható a legpontosabb eredmény. A meteor 90,8 km magasságban fénylett fel 43 fokos szögben érve a légkörbe. 93 km tett meg mialatt 27,8 km -re megközelítette a felszínt. Kezdeti sebessége 24 km/s volt. Ezek alapján a hibahatárokat is figyelembe véve a kezdeti tömege 75,1 kg (+/- 48,2) melyből 290,9 gramm (+/- 286,1) maradt. A korábbi pályája bár határozottan kitért a naprendszer síkjából szokásos Apollo típusúnak mondható. Anyaga a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygóöv belső régiójából érkezett hozzánk.
Pár száz gramm tehát elérhette a felszínt. A magaslégköri szeleket, az ismert hibahatárokat és a meteorit anyagát figyelembe véve a sötét repülés számítás (100-100 esetre, a nyomvonal utolsó 3 km szakaszáról indítva) az alább látható szórásmezőt adja. A képen látható barna a kő-, a szürke a nagyobbrészt fémtartalmú meteoritok leesési helyét mutatja. A terület nagy része szántóföld, tehát az elmúlt hat év alatt beforgatták az esetleg hullott darabokat. Az egyedüli reménnyel az útmenti fasorok, erdőfoltok kecsegtetnek. A környéken lakó amatőrcsillagászok figyelmét fel lehetne hívni, hogy vigyenek magukkal mágnest a kutyasétáltatáshoz.
